Nehez egy par szoban megfogalmaznom hogy ki is vagyok en. Egy erdelyi kisvarosban szulettem, ott is nevelkedtem, aztan elkerultem egy nagy egyetemi varosba, ahol 4 kemeny ev alatt tanultam meg hogy milyen is az elet. Majd ferhezmenve, az orszag nyugati reszen telepedtem le, es itt valaltam az anya es a feleseg szerepet. Ket gyonyoru kislanyom van, a nagyobbik oktoberben lesz 2 eves, mig a kicsi az augusztusban volt feleves.
Ez igy eddig olyan normalisnak tunik, de az igazsag az hogy mindig kisse “mas” voltam mint a tobbiek. Mar kiskoromban furcsan neztek ram a jatszotarsaim amikor megjelentem szoknyaba es nadragba oltozve egyszerre (anyukam ugy latta helyesnek, hogy egy kislanynak szoknyat kell hordania fuggetlenul az evszaktol). Aztan amikor iskolaba keztem jarni, mindig magyarazkodnom kellett hogy miert nem veszek reszt a szombat napot szervezett unnepsegeken, kirandulasokon. De szamomra a Szombat valosagos unnep volt minden heten, amikor a csalad egyutt lehetett, egyutt tanulhattunk a Teremtonk valamely “tankonyvebol”.
Ha megkinaltak valami ennivaloval mindig eloszor az osszetetel utan erdeklodtem hiszen a szuleim vegetarianus etrenden neveltek.
Igy mar eleg koran el kellett viselnem a furcsa tekinteteket, melyek gyakran zavarba hoztak, vagy kisebbsegi erzetet keltettek. Akkor meg nem igazan mertem felvalalni a massagot.
Majd teltek az evek, es az egyetemi evek alatt vegre megtanultam bizni onmagamban, es megprobaltam felvalalni azt ami es aki vagyok.
Aki ismer tudja hogy akkor is es most is kisse “mas” vagyok mint a nagytobbseg, de most mar nem zavarnak a furcsa tekintetek, hiszen tudom mit miert teszek, es altalaban meg vagyok gyozodve hogy a leheto legjobb utat valasztom.
Nem volt konnyu az ut ami ide vezetett, de megerte. Sokat tanulmanyoztam tobbfele teruleten, de foleg az egeszseges eledmod teren, es szivesen megosztom tapasztalataimat masokkal is, ugyanakkor szeretnem naploszeruen megorokiteni a levont kovetkeztteseimet. Ezert is ez a blog.
Most is vegetarianus eletmodot folytatok a csaladommal egyutt, de az etkezes bar nagyon fontos, de az meg nem minden ahhoz hogy egeszsegesek legyunk. Na de errol majd kesobb.
Egyetlen gondom csak az hogy egyelore lassan haladok az irassal, mivel a lanyaim elsobbseget elveznek az idobeosztasomban, aztan ott a ferjem es a hazimunka…igy az iras csak szabadidoben lehetseges, ami igy nyari idoszakban csak joval sotetedes utan kovetkezhet be, de sebaj, nemsokara rovidulnek a napok es nonek a lanyok is.
MSe 